Amikor még tátott szájjal ültem a monitor előtt, és néztem a külföldi/hazai fotósok alkotásait, -na nem mintha most másképp lenne-, akkor úgy éreztem, hogy nincs szebb a különlegesen megszerkesztett fehér-fekete képeknél.
Aztán jött a szerencsés fordulat, hogy én is beállhattam a fotósok sorába, és csiszolgathattam a képességem, kereshettem az igazi utamat. Egy kicsit elkanyarodtam a régi énemtől és a színes fotókért rajongtam.
Mostanra talán kezdek kiforrni, kezd tisztúlni, hogy mi is az én stílusom. Melyik az a világ, amit én igazán szeretek megalkotni :). Elmondhatom, hogy mostmár biztos vagyok benne, hogy az én szívemet ezek a "fehér" képek rabolták el.
Most pedig akkor érkezzen pár kép ebben a kategóriában, a 15 hónapos Keresztlányom Petra és családja.../akik az én családom is <3 /
